Dícsértessék! Áldás békesség!

Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!

Igyekszem csakis akkor billentyűt ragadni, ha annak nyomós oka van. Most pedig igazán van. Nem hagy nyugodni ez az adventi gyertyagyújtás. Mármint a kezdeményezés leszavazása. A narancsos forradalom után a FIDESZ-KDNP többségű testületben (ismervén az ő papíron leírt értékrendjüket) úgymond „csont nélkül” kellett volna átmennie ennek a javaslatnak.

Merthogy az MSZP nem szavazta meg az érthető, hiszen ez lényükből fakad. A Lokálpatrióták nem szavazták meg, ez is világos (kísért az SZDSZ-es múlt). A FIDESZ nem szavazta meg... na ezen már egy kicsit csodálkoztam, de csak egy kicsit, sőt ha jól belegondolok, tisztul a kép, és ezen sem kell már meglepődnie senkinek (hiszen emlékszünk még a FIDESZ liberális korszakából a következő mondatra? …”Csuhások térdre!”).

Az igazi kakukktojás a KDNP, hiszen ők sem szavazták meg. Nem vállalható az adventi koszorú és a gyertyagyújtás, kedves testvéreim? Avagy annyira kellet az a bizonyos  „30 ezüstpénz” ? Ez a fránya koalíciós kötelék...

Jómagam nem öblögetem folyton, hogy mekkora keresztény vagyok, de minden vasárnap ott ülök a templomban (az orgona előtt). Imádkozni fogok értetek, mégpedig valahogy így: „Bocsáss meg nekik Uram, hisz nem tudták mit cselekszenek.”

Isten rögtön megbocsát, ez a lényéből fakad. Nekünk egy kicsit több időre lesz szükségünk. Ez pedig a mi lényünkből fakad.

Szebb jövőt!

Lupa János